Lili történetek

A kislány még mindig elöttem állt és csak bàmult rám. Mintha arra vàrna ,hogy mondjak vagy tegyek valamit. De mégis mit? Még mindig levoltam sokkolva attól a tudattól, hogy ez a nyolc éves félig egy macska. De megpróbáltam valamiféle válasszal előállni.
-Hogy hívnak?
-Melinda vagyok, de csak szólíts Lindának!- mosoly ütött ki az arcára, de látszott rajta nem volt elég egy kérdés. Tovább faggatóztam Lindával.
-Az elöbb modtad, hogy kerestél ami nekem kissé elgondolkodtató, de ne haragúdj meg, mert csak azért olyan különös, mert megesküdnék rá: Sohase láttalak ezelőtt!
-Igen tudom jól. Azért kerestelek, hogy el kell jönnöd velem egy eldügottabb erdőbe. Meg kell téged mutatnom a vezérnek. Nem is tudod milyen képességeid és erőid vannak!- mesélte káprázatos arcal, de én megint csak "mivan?" fejet vágtam.
-Milyen képességekről hadoválsz? Szerintem nem én vagyok a te embered. Eltévethettél útközben. Bocsi..
-Nem kell félned mindent elfogok mesélni. Csak kérlek gyere velem.-mikor ezt mondta akkor szemei nagyra nyíltak és kissé könnybe lábadtak. Olyan édes volt, hogy nem tudtam nemet mondani. Lehet ,hogy "elvarázsolt" a szemeivel?- futott át rajtam ez a gondolat, de ennek ellenére bólintottam.
Megfogta a kezemet és maga után húzott. Szinte alig bírtam vele lépést tartani.
-Hány éves is vagy, Zsófi?
-14. Miért te?
-9.-(akkor majdnem eltaláltam).
-A bátyjám 15 éves. Biztos örülni fog neked!
-Hogy hogy?- kérdeztem döbbenten Lindát.
-Mert az ilyen csinos lányoknak mindig örül!
-Ez kedves! De várj!....Hogy érted azt, csinos lányoknak? Elöttem már több lány is járt nálatok?- kétségbeestem. Hirtelen az az ötletem támadt, hogy talán emberevők és nem én vagyok az első "vacsorának való" lány. A bátyja meg talán valami kannibál orrgyilkos/bérgyilkos? Félek!!!
-Nem. Nem tudják mik vagyunk...
-De én se tudom.-vàgtam a szavába.
-De benned megbízom mert te is hasonlítasz ránk!-titokzatos vigyor ült ki arcára.
-Mi? Ezt ,hogy érted?- ismét egy "Mi van?" fejet vágtam.
-Na ezért kell eljönnöd hozzánk! Mindent meg fogsz tudni. Ígérem!
-De ugye utána nem fogtok megenni vagy ilyesmi, ugye?-De erre csak egy nevetést kaptam. Előre is félek, de egyelőre vele tartok. Majd meglátom mi lesz ha odaérek.
Hogy értette, hogy hasonlítok rájuk? Én nem változom át macskává csak úgy! Sőt, sehogy!