Lili történetek

Indultam a könyvtár felé és nem volt bent senik. A könyvtáros nő kitett az asztalára egy cédulát: Mindjárt jövök!
Kerestem Kont, de sehol sem láttam. Mindenütt poros vagy régi könyvek voltak. Az újjak mindig elől voltak ,ezért ezen a részen nem voltak sokan. Kutatgattam a könyvek közül és ide-ida huzigáltam őket. Szèthútam két könyv kupacot ellentétes irányba. A rés között megtaláltam Kont, illetvem megláttam. Olvasott. Valami sportújságot. Lassan lecsúsztan a polcnak háttal támaszkodva és leültem a földre.
Mit tegyek? Beszéljek vele? De miről? Vagy ne csináljak semmit? Nem tudom...
Ezen töpprengtem vagy 20 percet, aztán elővettem a töri tankönyvet ami van itt is a könyvtárban. Ki hitte volna?
Olvasni kezdtem, mikor hangokat hallottam.
-Hajjj (ásítás) mit csináljak most?-Konrád magában beszél. De izgi!
-Hittem ennek a libának és megbántottam Zsófit. Igaza volt. Hogy én milyen hülye vagyok...
-Nem vagy az.-véletlenül megszólaltam.
-Ki van ott? Zsófi?-kérdezte.
-Szia.-mondtam halkan és előbújtam a polc mögül.
-Csak tudni akartam jól vagy-e a történtek után.-tettem hozzá.
-Nem kellett volna követned.
-Csak tudni akartam, hogy jól vagy!-emeltem meg a hangom.
-Jól vagyok.-mondta nem túl meggyőzően.
Odamentem hozzá és melléültem, én ránèztem, de ő csak lehajtotta a fejét. Lassaban vette a levegőt.
A vállára tettem a kezem mire felnézett a szemeimbe. Olyan gyorsan kapta fel a fejét, hogy majdnem összeért az orrunk.
Elpirultam.
Nyitotta a száját remegve mintha akarna valamit mondani. De nem jön szó a szájából.
Én se tudok megszólalni. Hirtelen leesett egy nagy könyv ami nagy zajt csapott és megrándulam egy kicsit. Erre dőlt a szék is Kon felé.
Konrád időben elkapott a karomnál, így nem estem el.
-Kö-köszönöm.-nyögtem ki végre.
Mosolygott.
Kinyílt az ajtó visszajött a könyvtáros mire hamar mindketten felpattantunk mint egy bolha.
-Hát akkor szia.-mondtan neki halkan.
-Szia.
Kifelé a könyvtárból az aulában még mindig ott enyelgett Kinga annak a fiúnak.
Oda se néztem, de lépéseket hallottam magam felé. Mefordultam.
Kinga a kezét emelte a pofonra, én elöször védekező majd támadó állásba tartottam a testem s a karom.
Kinga ütése hasította a levegőt, de ökle Beni kezèbe süllyedt. Kivédte az ütèst, hogy engem ne sikerüljön eltalálni.
A ribi elfutott s majd hisztis toporzékolásba kezdett.
Beni elém állt. Észrevettem ,hogy piros a marka.
-Köszi, hogy kivédted az ütést. Nem fáj a kezed?
-Á ez semmi.-ideges lett.
Mefogtam a kezét kinyitottam ès volt egy kisebb nyílt csík. Vérzett.
-Ekkorát ütött?-csodálkoztam.
-Nem ezt nem ő csinálta. Elvágtam valamiben. Nem vészes.
Elsétáltam a tákámhoz ami az aula padján volt Betti táskája mellett. Kikerestem egy szebtapaszt és vissza mentem Benihez.
-Add a kezed!
-De nem muszáj...
-Csak add a kezed!-mondtam s nyújtotta a kezét. Betapaszoltam.
-Köszi.
-Nincs mit!-elpirultam.