Viharos kalandjaim

Tizenegyedik rész

 Erik nagyot sóhajtott, mert tudta megint sokat kell nekem magyaráznia.

 -Te egy látó vagy ami azt jelenti néha, párszor látod a jövő egy kisebb részét. Másnéven jövőlátó. De tudsz még akár mások gondolataiban is olvasni, ha mélyen a szemébe nézel láthatod mire gondol. A harmadik dolog a megérzés. Ha egy társad bajban van akkor megérzed és talán még megakadályozhatod időben, hogy baleset legyen.

-Most, hogy így mondod eszembe jutott pár gyermekkori emlék mikor pár sejtett esemény beteljesedett. De mostmár nincsenek ilyenek.

-Idővel tapasztalni fogsz ilyeneket.-mondta és végigmért.

-Öö valami baj van?-nemtudom, mérges legyek-e amiért így végigmért, de végülis.. mindegy.

-Hány éves is vagy?15?

-14 éves vagyok, te?-kérdeztem vissza szerény hangon.

-15. Vagy talán kutyaévekben kérnéd?-már megint viccelődik.

-Haha, nem.

-Van kedved körülnézni?

-Persze!-na végre megkérdezte!

-Ez itt a hátsó kert.- ujjával oda mutatott ahol most voltunk.

a kis utakat kővel rakták ki és két oldalán az útnak virágok. Az utak a cseresznyefához vezettek. Itt is rózsák, nárciszok, levendulák és szép mosolygósfejű, rózsaszìn babarózsák. Meg pár tulipán. Gyönyörű minden olyan, mint bárki háza, de mégis különleges.

Erik közelebb lépett hozzám pár métert. Alig volt meg húsz centiméter távolság. Arca piros volt, de mégis komoly. Én zavarban voltam. Talán tetszem neki? Talán tetszem neki? Talán tetszem neki? Ez a kérdés most mindennél jobban foglslkoztatott. De hirtelen észbe kaptam, most tudtam meg mi vagyok és, hogy milyen is ez a világ, de én mégis a fiúzással foglalkozok. Hogy én milyen hülye vagyok!

-Mi lesz már bátyjus, csókold meg!- Melinda zavarta  meg a pilanatot. Mikor megszólalt egy bokor mögül én azzonnal hátra léptem legalább három lépést.

-Mi!? Melinda! Mi nem...öö.. nem kukolhatsz csak úgy embereket!-most egyszerre volt mérges és zavart. 

-Jó, bocsi!- nem volt túl meggyőző bocsánatkérés.

-Na én mindjárt jövök. El kell intéznem pár dolgok, addig mutasd meg Zsófinak a házat!

 -Oké!

A ház belülről átlagos volt, takaros. Örömmel mutatta meg a szobáját Melinda. Lila fal, hercegnős takaróhuzat és a kihagyhatatlan cicàs pószterek. Erik szobájába nem mentem be, mert ki volt írva, hogy:

Belépni tilos!

Majd ha akarja akkor megmutatja.

-Apu és anya most dolgoznak, de ha hazajönnek bemutatunk nekik. Ők mondták,  hogy hozzalak ide.

-Értem.-mosolyogtam.

  

 

 

Oldal: Viharos kalandjaim 10. rész
Lili történetek - © 2008 - 2024 - lilitortenet.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat