Lili történetek

Viharos kalandjaim

Aggúdom a töri doga miatt. Puskáztam már, de nem ilyen sok anyagból ès akkor azért átolvastam.
-Üljetek le, Betti oszd ki a papírlapokat! Köszönöm.-mondta Miranda tanárnő vagy ahogy mi hívjuk, Vaskarom tanárnő. Nagyon szigorú és ha valami nem tetszik neki félünk, hogy megkarmol azokkal a nagy műkörmeivel. Ijesztő.
-Aki puskázik azt a fülénél fogva ráncigálom innen ki! Érthető?-mindenki ideges bólogatásba kezdett, még azok is akik nem csalnak.
Hirtelen benyitott egy másik pedagógus, Kata néni (ő nagyon kedves).
-Miranda, bocsánat a zavarásért, de nem jött a Zsuzsika így elmarad a matek óra a másik osztályban. Az igazgatóúr azt mondta ha nincs helyettes tanár neked kell rájuk figyelni.
-De jó...-mintha magában káromkodna, gondolom.
-Szerencsétek van, nem lesz dolgozat!
-Húúú, de jó!-majd kiugrottam a bőrömből.
Ott van Kinga és a barátnői. Idejön, na ne!
-Szia, Zsófi beszélnünk kell!
-Nem érdekel.-vágtam rá gondolkozás nélkül.
-De jössz!-megfogta a karomat és elráncigált. Ki a teremből le a folyosóra a könyvtár felé, s ott megállt.
-Tudom, hogy tetszik neked Konrád. A pasim.-gondoltam, hogy ezt fogja mondani- és ha beszélsz vele, nem fogod meggyőzni. Csak bennem bízik, elmondtam neki milyen szemét voltál velem és mindent elhitt. Esélyed sincs.-mondta fennhordott orral.
-Te csak kihasználod!-kiabáltam.
-Szóval tènyleg szereted. De amúgy igen. Ügyes vagy, de nem hisz neked senki. Hahahahahahahaha!
-Te kis...-majdnem behúztam neki egy kiadós pofont, mikor Konrád megfogta a karomat.
-Konrád, szívem! Csak tévedés az egész! Haha csak vicc volt!- alávalóan hízelgett neki. Na ebből, hogy mászik ki? Végre megkapja! Lebukott a ribi!
-Kinga, vége mindennek.-komoly volt a hangja. Én hátrébb léptem egy kicsit. Milyen rossz ez neki, megbántotta ez a szemét. Mindjárt én sírok.
-De drágám, én szeretlek! Ne hagyj el engem!
-Most menj el Zsófi.-mondta úgy ,hogy rám se nézett. Elmentem.
Hirtelen megszólalt a csengő. Vége az órának.
Ebédhez sorakoztam, majd Emi kifaggatott.
Mi törtènt? Mit mondott Kinga?-ahogy nézte az arcom ideges lett.
Elmeséltem neki az esemènyeket.
-De hisz ez jó! Rájött milyen is valójában! Akkor neked mégis mi a bajod?
-Az ,hogy most nagyon elkeseredett. Szomorú.-mondtam bánatosan.
-De ez jó nem?
-Mármint Konrád szomorú!-javítottam ki a fèlreértèsét.
-Ja. Ohh...bocsi.-kicsit ő is elszomorodott, de mikor meglátta, hogy valami husi lessz az ebéd jobban lett.
-Husi!-mondta rettentő örömmel!
Megpillantottam ahogy Kinga most valaki mást csókolgat. Valami jóképű, menő pasast. Nem kellett sokat várni.
Megcsókolta, de akkor mikor ott ment el Kon.
Nem us ebédelt. Bement a könyvtárba. Utána kell mennem! De nem lehet, nyugalomra és magányra vágyik. De akkor is mennem kell.
Szó nélkül felálltam az asztaltól, leadtam a tálcát.