Lili történetek

Másnap felkeltem. Nagyon szomjas voltam, de szerencsére este tetem ki vizet. Álmos voltam, nem akartam fölkelni.
Dobbanást hallottam a fürdőszobából. Vajon mi volt ez? A mosógép vagy bedugva hagytam sütővasat?
Villámgyorsan átrohantam a fürdőbe. Semmi nem adott ki zajt. Mindent kihúztam. Talán egy madár volt. Hiszen néha berepülnek az ablakon és nem hagyják magukat könnyen megfogni. Mókus is lehetett.
-Reggelizni kéne.- éhes lettem.
Átsétáltam a konyhába. Mivel a szendviccsel sok a munka így műzlit eszek.
-Boomm.-mèg egy dobbanás.
-Mi folyik itt? Van itt valaki?-kérdeztem ,de válaszra csak újjab dobbantások.
Elindultam a szobámba. Onnan is jött zaj. Egy festmény hevert az ágyon. Egy nőt ábrázol.
Észerevettem a képen egy foltot. Mikor jobban megvizsgáltam látni lehetett rajta, hogy  valamiféle szörny van a nő szoknyája mögött.
-Ez ,hogy került ide? Ki hozta be? Hogy juthatott be a házba?-kezdtem ideges lenni.
Megláttam az órát 7:30. Sietnem kell ,mert megint elkések. A táskám már a vállamon volt a telefon a kezemben. Minden megvan.
-Zsófi hol vagy már? Gyere!-ordibálta kintről egy veszett kopó, de kiderült ez csak Emi volt.
-Mi tartott ilyen sokáig? Nem voltál suliban ezért eljöttem ide ,hogy minden rendben-e. Minden rendben?-kérdezte a végén humorosan.
-Persze,  persze. Dobbanást hallottam.
-Dobbanást?-nemigazán tudja mit kérdezzen.
-Igen! Nagyon fura volt.
-Nem a mosógép? Vagy a madarak?
-Nem mosok, de madarak se lehetnek. Viszont biztos ,hogy nem kütyü.
- Talán a szomszéd hülyéskedett.
-Kétlem.-mondan lehangoltan.
-Na mindegy, menjünk!
-Oké!-s gyorsan felkaptam a szendvicsem és a táskám.
Bezártam az ajtót, de kicsit aggúdtam, mert nem megszokott volt ez a hang.
Gondolkozás közben észre se vettem, hogy Emi beleharapott a ma reggel készített, sajtos szendvicsemben. Akkorát harapott, hogy alig maradt meg valami belőle.
-Hé! Ezt magamnak csináltam!
-Bocsi. Itt lógott az orrom előtt és éhes vagyok. Késztetést éreztem, hogy megegyem.
-De akkor én ma mit fogok enni?
-Meghívlak egy hot-dogra. Oké?
-Oké.-mosolyogtam elégedett arccal.
Beértünk a suliba. Konrád a haverjaival beszélt és épp köszönni akart ,mikor Kinga engem megpillantva szenvedélyesen  megcsókolta.
-Grrr...-morogtam madamban.
-Pff...-Emi is csatlakozott hozzám.
Hirtelen megláttuk Bettit ahogy sír a padon. Gyorsan odafutottunk.
De mikor Betti válához értem felkapta a fejèt és röhögött. De már annyira nevetett, hogy sírt.
-Betti! Ne röhögj ilyen hangosan! Hülyènek néznek minket! Nyugi!-mondta Emi, de csak nevetett tovább. Már attól fèltünk megfullad.
-Mi volt ilyen vicces?-kérdeztem én, miközben azon nevettem ahogyan Betti megszakad a kacagástól .
-Te-tegnap hahaha látt-láttam -alig bírt beszélni -haha ,hogy Kingaaa hahahahaha..haha be-belelépett aaa ku-kutyaszarba hahahaha!-nyögte ki végre Betti.
-Hahahahaha!-nevetettem én is Emivel. Már görcsölt a hasam.
Nem bírtuk abbahagyni a nevetést. Már egy tanár is odajött hozzánk, hogy jól vagyunk-e.
-Ezt megérdemelte Kinga, hahaha!- miután kicsit lenyugodtunk, eszembe jutott, hogy ma dolgozatot írunk töriből!
-Ne! Nem készültem töriből! Biztok megvágnak...
-Hát... Írj puskát.-javasolta egy olyan lány aki ritkán ír puskát, Elli.
-Vagy ülj mellém és nézd le. Nem haragszom meg.-mondta Betti.
-Köszi, de akkor irok egy kis puskát. Jaj, én már félek!