Viharos kalandjaim

Tizenötödik rész

-Jóétvágyat!-mondtam majd egy virsli darabkába szúrtam a villámat.

-Viszont! Egyébként nagyon finom lett!-mutatott elégedett arcot majd ő is elkezdet enni.

Evés közben még sokat beszéltünk és megtudtam pár dolgot. Például azt, hogy a szülei közül csak az anyja tud átváltozni. Szintén macskává mint Melinda. És Erikről is sokat tudtam meg. Nagyon erős és kitartó, de ennek ellenére kedves (habár ezt már elöbb is tudtam). Meg azt, hogy kiskorában sokat volt kutya csak azért, hogy az emberek megsimogassák, megszeretgessék, de a labdát is szivesen visszahozta.

-Jóllaktam. Te?-kérdeztem kíváncsian, érdeket mit gondol a főztömről.

-Én is. Köszi! Pazar lett!-és egy nagy vigyor jelent meg az arcán.

-Àtöltözök és mehetünk.-indultam a szobámba. Felvettem a kék bikinimet, rávettem a pólót és a nadrágot. Egy papucs és:

-Mehetünk!-Erik már a bejárati ajtónál állt, táska a vállán. Nekem is volt abba volt; törölköző, naptej, víz és majd a ruhám ha elmegyek fürdeni. Gondolom az ő táskájában is hasonlók vannak. Kinyitottam az ajtót, levettem a pénzt az asztalról és a kulcsot. Bezártam az ajtót, elindultunk.

Egy 35 percbe telt mire odaértünk gyalog. Majd leszakadt a karom a táskától és a tűző napon csak a napszemüveg védett, de az is csak a szemem. Jól le is izzadtam. Letettük a pokrócot egy félárnyékos helyre, hogy lehessen napozni és hűsölni. Megkerestük az öltözőt és átöltöztünk. Erik egy fekete térdfölött érő (halászgatyaszerű) nadrágot viselt. A kockái jól láthatók! Odamentem hozzá és nem erősen ökölel megboxoltam a hasát.

-Azta, de kemény a hasad!-ő erre csak nagyot nevetett. Én is.

-Te is csinos vagy!-mondta majd jól végigmért.

-Hé!<br> -Bocsi.-nevettünk közbe.

Elindultunk a víz felé. Erik beleugrott, de én lassan mentem le a lépcsőn kis szüneteket hagyva.

-Na mi lesz már? Gyere! Ha nem jössz berángatlak!

-Nem szügséges! Megyek! Csak hideg a víz..-de ekkor már bent is voltam. Álltam egy kicsit, hogy megszokjam az alacson hőmérsékletet, de hirtelen felsikoltottam, mert azt éreztem valami csipkedi a làbam a víz alatt.

-Mi a baj?-nem értette, hogy mi van.

-Valami csipkedi a lábam!

-Azok csak halak! Nyugi.-röhögött.

Elkezdtünk befelé úszni. Hirtelen észrevettem pár ismerős alakot a suliból. Betti, Konrád, Beni és Laura.

Betti és Laura rokonok és szüleikkel jöttek a strandra. Beni és Konrád együtt jöttek még egy fiúval akit nem ismerek, de biztos a haverjuk.

 

Oldal: Viharos kalandjaim 15. rész
Lili történetek - © 2008 - 2024 - lilitortenet.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat