Viharos kalandjaim

Tizenegyedik rész

-Anyu! Apu!  Itt van Zsófi!-kiabálta szüleinek Melinda.

-Örvendünk ,Zsófi. Én Ádám vagyok ő pedig a feleségem, Ildikó. Tegezz minket nyugodtan.-kedvesnek tűntek mind a ketten. Mosolyogtak.

-Örvendek és rendben.-én is elmosolyodtam.

-Akkor térjünk a lényegre! Azért kértük meg a kislányunkat, hogy hozzon ide téged, mert meg kell tudnod pár dolgog. Te egy...

-Látó vagyok.-fejeztem be a mondatot azzal, hogy belevágtam Ádám szavába.

-Igen. Honnan tudod?-kérdezte hitetlenkedve Ildikó.

-Erik mondta nekem.

-Ja, értem. Akkor kicsit kevesebb magyarázni valóm lesz. Arra kérlek, hogy segíts Eriknek, mert átíratjuk egy màsik iskolába. Abba ahová te is jársz és ott egyelőre te lennél neki az egyetlen ismerőse.

-Oké, segítek neki!- már nevettem a boldogságtól.

-De ugye jóban vagytok? Erik nem mindig olyan kedves.

-Hát, nagyon jóban vannak! Sőt.. túl jóban!- mondta Melinda, de már röhögött. Ránéztem egy "kérlek ne áruld el mi történt" fejjel. Szerencsére egy szót se szolt.

-Csak az a probléma, hogy innen elégé messze van az iskola. De majd megoldjuk.

-Ha gondolja párszor aludhat nálam Erik. Nagy a ház és a szüleim a munkájuk miatt ritkán vannak otthon. Van vendégszobánk.

-Óh, ezt nagyon megköszönnénk! Hálásak vagyunk!

-Szívesen!-elpirultam annyira örültem.

Melinda csintalan tekintete visszont kissé megijesztett.

-Ha nem haragszotok mi most lefekszünk aludni.-mondta Ádám és párjára pillantott.

-Jaj ne! Már ennyi az idő?! Besötétedett...-meglepődtem és mikor kinéztem az ablakon már sötét volt.

-Erik majd elkísér, jól ismeri az erdőt.-mondta Ádám és fiát hívta aki kijött a szobájából.

-Szívesen elkísérlek, Zsófi.-monda mosolyogva a fiú akin végre volt póló.<br> -Akkor induljatok, sziasztok!-köszöntek el a szülők.

-Sziasztok-mondta Melinda és utána suttogni kezdett nekünk- de ha lehet ne egy gyerekkel jöjjetek vissza, oké?

-Meli! Megharapjalak? Mostmár hagyjd abba!-kezdett mérges lenni.

És elindultunk. Én kissé az a félős lány vagyok és, hogy most egy sötét erdőben vagyok.. még remegek is.

-Valami baj van? Ha nem akarod, hogy nálad aludjak csak szólj.

-Nem, örülök, hogy ott leszel. A történtek után félnék egyedül lenni.-mondtam, de még mindig remegett a kezem.

-Félsz?- kérdezte Erik.

-Mi? De, hogy is!- tiltakoztam.

-Akkor miért remegsz?

-Csak csak úgy.

-Fázol?

-Nem.

-Látszik, hogy be vagy rezelve.

 

Oldal: Viharos kalandjaim 11.rész
Lili történetek - © 2008 - 2024 - lilitortenet.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat