Lili történetek

-Vége a sulinak! Mehetek haza!-újjongott Emi.
-Igen, igen.-bólogattam, de alig figyeltem Eminek a "hála, hogy kiszabadultam a suliból" monológját.
-Ammmm...mm figyelsz?
-Aha. Persze!-vágtam rá, de megint nem figyeltem.
-Eldöntöttem, hogy sarki ribi leszek és ebből fogok élni.-jelentette ki Emili, mert kiakarta deríteni, figyelek-e.
-Aha. Jó ötlet.-Még csak rá se hederìtettem. Hirtelen valami szörny mérgesen megrázott. Emi volt az.
-Halihó! Èbresztő Csirkerózsika ez itt a Föld nevű bolygó s nem Csodaország.-elezdett ideges lenni, de ezt az érzést feloldotta egy hatalmas röhögéssel.
-Megijesztettél! Amúgy bocsi csak ma....- abba hagytam itt a mondatot.
-Ma....?-kérdezte kíváncsian.
És elmeséltem neki mindent. Ádám és Évától.
-Úr Isten, Zsófi! Ne legyél te is ribi!-viccelődött s majd hosszú nevetésbe kezdtünk.
-Sóval (direkt mondta így) te és Konrád vagy te és Beni?
-Én és senki!-vágtam rá supergyorsasággal.
-Mr.Senki jó pasi?-megint viccelődik.
-Na most komolyan! Konrádnak most volt barátnője, megviselte a szakítás... Beni pedig... Nem tudom, jófej, kedves, vicces, segítőkész, megértő...
-Jól néz ki!- szólt közbe.
-Foggalmam sincs mi tévő legyek.
-Várj egy kicsit! Gondolkozz el a dolgokon és ha eljön az az alkalom, dönts!
-Oké. Köszi! Most viszont már megyek. Szia Emi!
-Szia! Holnap tali!-s ezzel elváltunk.
Hazafelé sétáltam mikor megláttam egy macskát. Sántított. Oda akartam menni hozzá, de hirtelen felegyenesedett, két melső lábából kezek lettek s emberi alakot öltött. Egy pucér kislány lett belőle. Elszaladt.
-Eee..ez mii volt?-döbbenten álltam még mindig mozdulatlanul és nem hittem a szememnek.
-Ezt hhogy? Mivan?
Megpillantottam a kislányt. Már volt rajta ruha. Egy szoknya és egy egyszerű póló virágos mintákkal, kezében kék pulóver.
Felém közeledett. Ott álldogált elöttem körülbelül olyan 2 méterre. Nem bírtam megszólalni.
-Csak te láttál engem?-kérdezte halk hangon.
-Iiigen hisz nincs itt se-senki más az uutcán.-dadogtam. Mintha féltem volna a lánytól, de nem volt félelmetes sőt aranyos. Olyan 8 éves lehetett.
-Tudom, hogy amitt láttál az különös. Tényleg átváltoztam, nem tréfált meg a szemed.
-Hohogyan? Hogyan lehetséges ez?- és valamiféle "mivan?" fejet vágtam.
-Majd egyszer elmesélem. Te vagy  Nagy Szófia Kisztina?-érdeklődött a kislány.
-Igen, miért?-furcsának találtam, hogy tudja a nevem pedig még sohase láttam ezt a lányt.
-Téged kerestelek, Zsófi!